Mit lehet tanulni a meséből, a mese hőseitől?
A mesehősöknek nem tervezgetnek, nem ülnek a babérjaikon hanem cselekszenek. Konkrét lépéseket tesznek annak érdekében, amiként élni szeretnének. Teszik a dolgukat, és ez hatással lehet ránk, bennünket is indulásra késztethet.
A mesék hősei folyton mozgásban, „úton” vannak, mert tudják, hogy ahhoz, hogy elérjék a dicső jutalmat helyt kell állniuk, nem lehet mindent egy helyen megtalálni, megkapni.
A hősök nem várják a sült galambot, nem hagyják, hogy a dolgok maguktól rendeződjenek, tesznek érte. A mesék Önmagunk felvállalására szólítanak, felelősség felvállalására sarkallanak, saját magunkért és a körülöttünk élőkért egyaránt.
A mesében megtörténik az igazságszolgáltatás, ami a való életben nem mindig adatik meg. A szegénység minden korban együtt jár a kiszolgáltatottsággal, de ez a kiszolgáltatottság nem jelenti a jobb életről való lemondást.
A mesékben egy vágyott világ jelenik meg. A szegény ember, annak fia, fiai, lányai , akit nem becsülnek, nem született hősnek, még csak sokszor neve sincs, felvállalva sorsát elindul, hogy a saját erejéből, eszéből, életigenléséből merítve, elismerést, rangot, vagyont vívjon ki magának. Megtalálja helyét és önmagát.
A meseállítás célja, hogy segítse az egyént a problémáik, konfliktusaik megértésében és feldolgozásában.
Kép:internet